Bócsa egy 1855 lakosú, síkvidéki szórt tanyás község, a Duna-Tisza közének középső, magasabb területén, Bács-Kiskun Megye közepén. A települést az 54-es főút szeli ketté. A község 9703 ha területen fekszik, melyből a belterület aránya 160 ha.

Az első levéltárakban megtalálható említések 1436-ból származnak, mely oklevél Boycha-szállásként említi, nevét egy Boycha nevű úrról kapta. A puszta betelepítésére 1475. június 23-án Mátyás király adott ki oklevelet. Vélhetően ez lehet a község lakott területté válásának első dátuma. A törökök az 1500-as évek derekán vették birtokukba, s pusztították el a szétszórt településeket. Bócsa is erre a sorsra jutott, a a vidék lakatlanná vált. A településről 1643-tól találkozunk újra levéltári adatokkal.

A község mai arculatának kialakulása az 1800-as évek elején kezdődött. 1872-ben Tázlár, Harka, Kötöny, Nagybócsa-puszták községgé alakultak, majd 1906-ban Bócsa Kisbócsával együtt kivált Tázlárból. 1906. december 1-én a belügyminiszter aláírta a település önállóvá válásának rendeletét. Az egyház- és oktatásszervezés egy időben kezdődött, e folyamat kezdete az 1800-as évek végére tehető. Elsősorban a katolikus egyház szervezte az oktatást. 1890-ben tanya alakult át iskolává, római katolikus templommá, majd itt működött az első posta is. 1905-ben Fischer-Bócsán, 1910-ben Zöldhalomban épült iskola, benne oltár. A katolikus iskolákba református és evangélikus diákok is járhattak. Az első önálló lelkész 1922-től Dudás István, aki Fischer-Bócsa mellett felépült parókián lakott.

A húszas évektől országosan beinduló iskolaépítés kapcsán Bócsán is kezdett növekedni az iskolák száma. 1924-től 32-ig 4 iskola is épült a településen. Ebben az időszakban épültek fel a község templomai is, 1940-ben Kisbócsán, 1948-ban Fischer-Bócsán és 1952-ben Nagybócsán.

Az 1940-es évek elején árvíz pusztította végig a vidéket, nagyon sok tanya összedőlt. Az állam ún. ONCSA-program keretében Nagybócsa peremén 40 házból, egy utcából álló falut épített fel. Ez képezi a mai község magját. az eddig központ nélküli tanyás településen megkezdődött a faluképződés.

1948-ban az ún. Font-major területén alakult ki a Termelő szövetkezet. 1954-ben felépült az ONCSA-falu melletti iskola két tanteremmel, mely fokozatosan bővült, a tantermek számának növekedésével együtt felépült a tornaterem, valamint kialakításra került a hétközi otthon. A 80-as évek körzetesítési divatja megszüntette a tanyasi iskolákat, a központtól távol lakó diákok a hétközi otthonban kaptak elhelyezést. 1960-tól a község mezőgazdasággal foglalkozó lakosságát szakszövetkezetekbe kényszerítették. Mindenki gazdálkodhatott a saját területén, de hozzá kellett járulni a szövetkezet fenntartásához.

Az 1990-es évek elején a közös gazdaságok felbomlottak, ez átmeneti munkanélküliséget okozott. Hamarosan azonban a TSZ melléküzemágakból újabb üzemek alakultak, a szorgalmas parasztemberek szőlőültetvényeket telepítettek, megkezdődött a nagyüzemi szintű állattartás, így a munkanélküliség szinte teljes mértékig megszűnt.

Az elmúlt évtized alatt az önkormányzat élve a különböző pályázati lehetőségekkel megteremtette a település alapvető infrastruktúráját: közvilágítás, szilárd burkolatú úthálózat, vezetékes gázhálózat és a 2006-os esztendőben megkezdődött a kábeltévé hálózat kiépítése. A vezetékes ivóvíz-hálózat szintén kiépített a település belterületén, a térségben elsők között került a vízműnél uniós elvárásoknak megfelelő vas- és arzénmentesítő berendezés beépítésre. A hátralévő és megoldandó infrastrukturális hiányosság a település szennyvízhálózatának kiépítése.

A község a kiskőrösi térség legnagyobb tanyás körzettel rendelkező települése, a teljes lakosság közel 45%-a tanyán él. Ez a kettősség jelentősen megnehezíti a települési önkormányzat munkáját, hiszen a nagy számban külterületen élők lehetőségeit épp úgy biztosítani kell, mint a belterületen élőkét. A vállalkozások kialakulását a meglévő infrastrukturális lehetőségek mellett elősegítette a településen átvezető 54-es főútvonal, mely hátrányai mellett a települést bekapcsolta az ország vérkeringésébe, lehetőséget adott az átmenő forgalomra is számoló kereskedelmi egységek létesülésére is.

Az önkormányzat legnagyobb intézménye az alapfokú oktatást, óvodai nevelést és közművelődést is integráló Boróka Általános Művelődési Központ (Boróka Általános Iskola, Boróka Óvoda, Kultúrház). Az általános iskola mögött hangulatos kirándulóerdő várja az idelátogatókat, amely minden évben helyet ad az augusztus 20-i ünnepségnek, de rangos nemzetközi tájfutóversenyt is rendeztek már ezen a helyen.

Egészségügyi ellátásunkat a nagy kiterjedésű tanyasi térség mellett 1 fő vállalkozó háziorvos, 1 vállalkozó fogorvos és egy védőnő biztosítja. A településen egy fiókgyógyszertár működik.

Bócsa természeti szépségét tükrözi, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park legszebb részén helyezkedik el, annak a legváltozatosabb területe. Az egymást váltogató rétek, szikes puszták, szikes tavak, homok puszták és homoki erdők közül természetvédelmi szempontból az ősborókás érdemel különös figyelmet. Erre a természeti adottságra épül rá a falusi túrizmus, mellyel jelenleg 5-6 család foglalkozik. A horgászturizmusra ad lehetőséget a település mellett kialakított halastó, mely kellemes kikapcsolódást nyújt az idelátogatóknak szépen parkosított környezetével. További kikapcsolódásra ad lehetőséget a vadászat. A Hubertus Vadásztársaság 40 fővel, jelentős területen gazdálkodik. Vadászterületükön vadászható állatfajok: mezei nyúl, gímszarvas, dámvad, őz, vaddisznó és fácán.

Hagyományteremtő rendezvényeink az augusztus 20-i Új kenyér ünnepe, az októberi Szüreti Napok és az október 23-i Idősek napi rendezvény. 2006-os esztendőben minden rendezvény a 100 éves Bócsa rendezvénysorozat keretében zajlik.

Az önkormányzat tulajdonában van a Tájház, ami néprajzi gyűjteményként szolgál. A nevezetes helytörténeti gyűjteményt Huley Alfréd evangélikus lelkész alapította. emlékére a tájház falán 2006. augusztus 19-én emléktábla került elhelyezésre.

Bócsa Község Önkormányzat Képviselő-testülete megalapította a „Bócsa Községért” kitüntetést, melyet minden évben arra érdemesnek vélt személy részére ítélnek oda.

A falu híres szülöttje Abonyi Imre fogathajtó világbajnok.

A település műemléki látnivalója a modern vonalvezetésű római katolikus templom.

A sport terén kiemelkedő eredményeket ért el – ezzel ismertté téve a sportágban a települést – a Bócsai Birkózó és Labdarúgó Sportegyesület, mely eddig már 8 válogatott szintű játékost nevelt ki. A csapat munkáját segíti a közelmúltban megépült korszerű birkózócsarnok, mely jórészt helyi lakosok összefogásával épült.

A község másik büszkesége az Arany-fokozatú Citerazenekar és Népdalkör, mely minden helyi és számos vidéki rendezvényen rendszeresen fellép.

Bócsa életében fontos jelentőséggel bír az 1990-ben kialakított testvérközségi kapcsolat az erdélyi Torockóval. A két település kultúrájának, társadalmi életének és hagyományainak kölcsönös megismerése, figyelemmel kísérése azóta is tartó folyamat.

A település önállóvá válása óta eltelt 100 esztendőt úgy összegezhetjük, hogy a Homokhátságon nehéz körülmények között élő lakosságunk kitartása, szorgalma biztosította önállóságunkat, Bócsa Község fennmaradását.